Dreamerz : Égszínkék

T-kyd

Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom,
ahol most élek, ott a lélegzet is fáj nagyon.
Ahova tartok, oda nem tartozik senkisem,
én nem tartozok senkihez, te elhiszed, én elhiszem.
Az örökkévalóság határait súrolom,
de az álmom nem valóság, csak önmagamban dúdolom,
hogy mennyire hiányzik, amit még nem éltem át,
a vágyaim a való világba már nem fértek át.
A szavak szorongatnak néha, de én tovább adom tebeléd,
a felismerés feszengesse másnak is a kebelét,
nem jártam tefeléd, csak mesélték az emberek,
hogy létezik olyan hely, ahol nem létezik nem merek.
Az új év hajnalán, egy befagyott tó közepén,
vitatkoztunk te meg én a súlytalanság tömegén,
a mások szövegén nőttem, de mostmár nagy vagyok,
a nagyravágyás kicsinyít, te elégsz, én a fagy vagyok.
A homlokomon rózsatövis, a tiéden glória,
a te világod disneyland, az enyém katatónia.
Én csak egy mc vagyok..........
az apám nem volt bankár, és az anyám nem volt díva,
a félelem fehérre festette a falakat,
a panel lassan párolog és kiszívja a szavakat.
A szemembe szilánkok szóródnak, szórd szét a szitkokat,
A tudatom már nem bírja a titkokat,
mert én leírom a látomásaim mint Thomas Berger,
hogyha megértik majd egyszer, én leszek a Kisnagy ember.
Az álmom égszínkék, pont passzol a szemedhez,
de a kezem túl hideg, soha nem érhet a kezedhez.


San

Először megláttam, utána ébredtem,
valóság idegen, háború az édenben,
zárt ajtók mögött csak háborgó téveszmék
támadnak hátulról, aztán meg jó estét
kívánnak kegyelmet, de kegyet nem ismernek,
csak csordába terelnek, hogy higgy, fiam, Istennek.
Értékek, mértékek már régen itt elvesztek,
az elsüllyedt méltóság mocskába vezetnek,
ne higgy a szemednek, a szembenállók szeretnek,
a szegények sírnak, míg a gazdagok nevetnek.
Adj utat a szerepnek, és érezd az érzést,
ami felkarol, ami felemel,de hol van az a hely
ami magához láncol, hol éreznek az emberek,
ahol szexelnek a lányok, kik élnek, nem szellemek,
csak pénzben forgó vakság, ki mindenkit megvakít,
ez mindkit megvadít, és aztán meg eltaszít.
A vágytól elszakít,de körbezárom önmagam,
az életem az én vagyok, már ragyog mint az arany,
A vérem, mint a higany, mi feloldja bűneim,
az élet rejtekéből, melyből halászom elveim.
(de pssz)Ettől eltekint, egy pillanatra félrelép,
Míg félrenéz az ember,a másik addig félbetép.
Hey, haver, ez sivatag és óceán,
csillag a szemekben, mint a boldogság nyomdokán,
indulnak igények, hogy jön majd egy szebb világ,
a tudat totális, de törékeny, mint szilánk.
Mi a mélységből kiránt, ez a tetteimnek súlya,
hol felépül egy legenda, azt a másikat lenyúlja...


...baszom haver...de semmi harag...