egész nap azt beszéltük szegeden, hogy reniék szeretnének gazdagok lenni, hogy mindent megvehessenek, mindenük meglegyen és jó életük legyen. akármit néztünk, minden tök drága volt, semmire se volt pénzünk. és előjött hogy milyen szar hogy ilyen csórók vagyunk. de én ennek ellenére még mindig jól érzem így magam, és akkor is tökéletesen jólvagyok, ha nem 3000 ftos pólóba járok, hanem 1000 ftosba. tényleg. és tudod mit? így vagyok boldog. ha több pénzem lenne, rég nem az az ember lennék, aki vagyok. nem akarok drága cuccokat, pont elég ami van (na nem mintha nem ment vna rá a gatyám is pl a cipőmre, de arra nem sajnálom. meg táskára. ez a kettő.) ezért utálok drága ajándékokat kapni... meg minden. olyan jó nekem így hogy el se hiszed. van mibe járnom, van mit enni, van mit inni, ennyi elég is... sokaknak biztosan közhely, de nekem tényleg sokkal fontosabbak ezek az emberes dolgok, a barátság, ha érzem hogy olyan emberek vesznek körül akik szeretnek, és nem csak egy szál cigit, egy ingyen sört vagy vmi fasza kis szülinapi ajándékot remélnem tőlem.

persze lehet egy gazdag embernek is igaz barátja, csak sokkal ritkább. szerintem a pénz miatt sokan érzik azt hogy egyedül is meg tudják oldani a dolgaikat és nem kell nekik barát olyanan áron, hogy elviseljék más ember hülyeségeit, kompromisszumokat kössönek (mert valljuk be, e nélkül nincs barátság) emiatt sokkal ritkábban alakulnak ki őszinte barátságok. ha meg 2 olyan emberről beszélünk, akik közt nagyobb vagyoni különbség van, akkor az teljesen reménytelen. szerintem egy oylan barátságot megpróbálni is kár, minden a pénzről fog szólni.

szerinted boldog az az ember akinek mindene megvan, a segge is ki van nyalva (elnézést, aki nincs hozzámszokva) de nincs egy barátja se? aki nem tud egy embert se felsorolni akihez bármikor fordulhat ha problémája van? ja hogy nincs problémája? majd lesz... és kurvára egyedül fogja magát érezni... most még gondoljatja úgy hogy pénzzel bármit elérhet. persze ez attól függ, milyen ember, és mi tartozik neki a "bármi" kategóriába. ha neki egy autóban, egy házban kimerül a boldogság fogalma, akkor én inkább nem akarok boldog lenni... de akkor azt is elmondhatom hogy az az ember nem tudja, mi az élet. van egy drága kocsija... kit visz vele? az érdekbarátait? gratulálok, sokat elért az életben...

szóval konklúzióként elmondhatjuk, hogy ha hirtelen meggazdagodnék, akkor (még ha egy ideig biztos én lennék mindenki legjobb haverja, egy időután megunnának) elveszíteném a mostani barátaimat, és azt nem bírnám ki, mert még sose éreztem ilyen jól magam... (persze most az itthoni balhéktól eltekintve...) szóval én úgy érzem hogy mindenem megvan amit -sőt leginkább AKIT- szeretnék és fontos nekem, és így vagyok boldog ahogy vagyok mert tudom hogy bármi lenne, van kihez fordulnom és ez a legjobb érzés. az egyik legjobb. de a többinek is köze van hozzá, pl ha olyan embereken, akiket nagyon szeretsz és fontosak neked, azt látod hogy te is fontos vagy nekik. tudod az ilyen pillanatokért fél életemet odaadnám.

ezt most így kellett... igen, én tényleg ilyeneken gondolkodok este háromnegyed háromkor. és nem tudtam magamban tartani.