csütörtökön írtam utoljára. azóta kivételesen - sok minden történt. pénteken például érettségiztem. infóból. igazából nem volt nehéz, bár azóta egyre inkább félek, hogy elkiabáltam, hogy sikerült. végülis jó volt, nem kérdeztek geciket, nem idegeskedtem, hamar készenvoltam. igazából annyira hamar, hogy a fennmaradt negyven percben már olyannyira nem tudtam mit kezdeni magammal, hogy elkeztem enni a nápolyit, amit otthonról vittem, és közben megnéztem párszor a kész powerpoint bemutatómat, aztán mikor meguntam, akkor a mellettemlévők reakcióit figyeltem az egyes feladatokra. nem tudom, nem érzem hogy elpazaroltam volna az időmet, bár közben még vagy 50x megnyitottam a feladatokat, hogy biztos jó helyen van-e az a cím, megfelelő színnel csináltam-e a kört, jó cellára hivatkoztam-e... remélem sikerülni fog, mert a neheze még csak most jön: a szóbeli...

egyébként reggel nagyon jól esett, hogy zolika, flóra meg tomika odajöttek, és nyugtatgattak, hogy sikerülni fog, ügyes leszek... aztán mondtam zolinak, hogy úgy érzem, itt kettőnk közül ő izgul jobban (: de azért nagyon aranyosak voltak, és egy ilyen után már csak jól indulhat a nap ^^

mikor kiengedtek végre, lementem az aulába, ott volt pár osztálytársam, akik szintén megrohamoztak - mostmár azzal, hogy hogy sikerült. ez is jó volt, aztán jöttek még daniék is, akik szintén aranyosak voltak szvl ja ^^

sanyiéknak még volt egy órájuk, addig én hazamentem, átöltöztem, aztán mentem vissza suliba. sanyival elmentünk hozzájuk, ott aludtam még sanyi tusolt, kockult, stb, aztán vettünk bort, visszajöttünk hozzánk, leraktuk, aztán jött is értünk oli, kimentünk a jéggyárba meg teszkóba venni estére még több piát :D

aztán nálunk voltunk. itt említeném meg, hogy az utcára zártam a biciklimet, és mire visszahozott oli a teszkóbol, vmi faszpörgettyű hozzázárta a biciklimhez a sajátját. ki a franc lehet ekkora selejt, most úgy őszintén? ez nagyon lesokkolt, elhiheted. szerencsére ilyen számos zár volt, és nem keverte össze nagyon szvl hamar kizártam de hogy lehet valaki ekkora nyomorék O.o najó rendben, sikerült rajta túltennem magamat. szóvál feljöttünk hozzánk, tusoltam meg elkészültem, aztán mentünk is oliékhoz, és onnan paciékhoz.

iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk, meg faszkodtunk hajnalba, de most nem részletezem, aki ottvolt, annak már úgyis elmondtuk, aki meg nem, annak elmondani nem lehet. (: lényeg, hogy jó volt, és köszönjük paci. vagy ha úgytetszik, már ló. (:

másnap reggel olyan 10 fele értem haza, amikor anya közölte, hogy nincs még kaja, mert nem gondoltam, hogy ilyen hamar hazaérsz. ó mondom, hamar? visszamehetek XD na de neeem ^^ azzal a lendülettel be is dőltem az ágyba, és aludtam egészen vagy 5ig, amikor sanyi ébresztett. olyan egy-másfél óráig kómában ültem, közben beszéltük, hogy mit csináljunk, mert ő nem akart menni, én meg nem akartam filmet nézni. végülis elmentünk matrózba, de annyira nem volt kedve, hogy a végén már nekem se, legszivesebben a fejemre húztam vna a takarót és fakju mindenki. dehát nem, elmentünk. kár volt, mert tökre nem volt jó, oda se fértem az asztalhoz, aztán mikor igen, akkor nem szolt hozzám senki, szvl csak néztem ki a fejemből meg néztem a román tv-t, ami velem szembe ment a kivetítőn. közbe a sok cigány ordibált mögöttem meg lökdöste a székemet, hogy még kevésbé férjek el, aztán meg ugye: "hát neked meg mi bajod van, mért van szar kedved, eljöttünk, ahogy akartad"  na szvl inkább hazajöttünk, kajoltunk, aztán sanyi egyből el is aludt, ugyhogy a szombatom már megint kudarcba fulladt, de legalább a péntek jó volt (:

ma meg punnyadás van mint mindig, kínlódás az egész: szar kedvem van, hideg van, nem lehet menni sehova, nincs kedvem semmihez, halogatom az összes dolgomat... szvl szuper... na hát azt hiszem ez végszónak tökéletes, majd írok...

"-most a leveleset szeretném. légyszives."
"-neked bármikor"