a mai napom ugy kezdődött hogy tegnap este itt aludt zsolti, meg áthívtuk krisztiánt, és igy 3an beszélgettünk. krisztián fél 1körül hazament, mert neki még volt ma suli, és 5kor szokott kelni, mert buszoznia kell. aztán mi még zsoltival koncert fílingeztünk. olyan jó volt minden, egy kicsit tartozni valakihez, egy pillanarta úgy érezni hogy van családom, csak egy kicsit szeretett valaki.
persze minden szertefoszlott mikor ma szegeden leszálltunk a buszról és ők balra, mi jobbra...
közben még tegnap összevesztem renivel, de most nem nagyon érdekel, csak egy kicsit bánt a dolog, de végülis nem érzem magam hibásnak... nade nem tudom, végülistök mindegy ugyse látom egész szünetbe. milyen jó dolog ez a barátság (N)
szóval ma petrával meg szaszával voltam szegeden. végülis klassz volt ^^ a boltban igy az ember:
-és ti elmultatok már 18?
-igen, én el
-hátt gratulálok. XD
megvolt a véleménye rólunk dehát jólvan...
aztán visszafele petrával beszéltük, hogy petra gyöngyi meg réka mennek henihez. khm mintha valaki kimaradt volna a szórásból... én? hát nem tudom, meglehet...
kicsit sem esett szarul végülis...

am háttérzajként szól a megasztár és ez vmi nagyon durva hogy az egész arra megy ki hogy szegény dávidot megalázzák pedig jogyerek^^ na mindegy nekem akkor is karcsi a fav ^^ na erröl ennyit csak gondoltam megemlítem már hogy mikor kiderült h Viktor a Lindának a testvére, onnantól tudva volt hogy ki nyeri meg... végülis nekem aztán édes mindegy... főleg ezek után hogy ezer fontosabb dolgom van és kibaszottul reménytelennek érzem ezt az egészet... mintha nem is tudna róla senki hogy létezek vagy nem tudom... biztos csak én vagyok tul jelentéktelen... egyetlen ami éltet hogy már csak hetet kell aludni és mehetek végre regihez. remélem hogy jólesz mert mostmár mindketten nagyon megérdemelnénk és ránkférne... nem tudom néha azt érzem hogy ugyan azt az életet éljük egy mésik dimenzióbvan... vayg nem is tudom elmondani... de minden esetre nem tudok elég hálás lenni a sorsnak hogy összehozott minket mert már nem tudom mi lett volna velem nélküle. *köszönöm hogy mindig ittvagy nekem nagyon szeretlek*